Tinikori lázadás
Sziasztok!
Igen, megint egy elég összetett téma : a tinikori lázadás - avagy a szülők úgysem értenek meg.
Ha épp abban a korban vagy, amikor minden miatt hadakozol a szüleiddel először is hadd adjam a tudtodra : szerencsés vagy, hogy ők vannak neked! Gondolj csak bele, hány gyermeknek kell úgy felnőnie a vlágban, hogy nem tudja, ki is adott neki életet, nem kapta meg azt az értékes ajándékot, ami neked megadatott : a családot!
Tinikoromban mindkét szülőm ellen lázadtam, úgy éreztem, sosem értik meg milyen fontosak nekem azok a dolgok, amikre épp vágyok, amiket épp szeretnék, nem tudtam úgy beszélgetni velük, hogy találtunk volna közös nevezőt, ők fújták a magukét én meg úgy éreztem, hogy tuti egy másik világba születtem, és senki nem fogja fel miről magyarázok ...
Ismerős a szitu? :)
Ebben a korban mindent nagyon intenziven él meg az ember, rendkivül éles impulzusok érnek, minden olyan új, a barátságok, az első szerelem, az első hazugság a szülőknek, az első alkalom, amikor ellenük fordulsz és aztán az első elkövetett hiba ...
Nálam rosszabb tinédzser szerintem nem igazán akadt, mindenképp ki akartam törni a szabályokból, úgy éreztem meg akarnak folytani az állandó utasitásokkal, útmutatásokkal, kioktatásokkal ... mert hát végülis én tudom mi a jó nekem ... vagy mégsem?
Érezheted azt, hogy te már mindent tudsz a világról, tudod, hogy amit teszel, amikről döntessz, az helyes, sőt mi több, meg vagy róla győzödve, hogy az úgy van jól, ahogy te gondolod! De állj meg egy percre : a szüleidnek szerinted mennyivel több élettapasztalata van, mennyivel több mindent láttak már, mennyivel több mindent éltek már meg?
A legdrágább kincsük Te vagy, a gyermekük! Szerinted ők bármikor is ártani akarnak neked? Ugyan, ezt te sem gondolhatod komolyan! Vannak sajnos szélsőséges helyzetek, vannak "rossz szülők", de ne gondoldd azt, hogy a tieid is azok, csak mert épp nem engednek el egy olyan buliba, ahol mindenki ott lesz, aki számit, vagy nem engedik meg, hogy a párod nálad aludjon. Ezeket a dolgokat akkor életbevágóan fontosnak érzed, ugye? Úgy érzed, ha nem kapod meg, amit szeretnél, ha nem engedik meg, amit kérsz tőlük, akkor sosem lesz még egyszer olyan lehetőséged rá ...
Hidd el, hogy lesz!
Képzeld el a következő helyzetet :
Lesz hétvégén egy hatalmas buli, ahol mindenki ott lesz, a barátaid, az ismerőseid, mindenki a sulidból, alig várod, hogy eljöjjön a napja és fejben már el is terveztél mindent ... igenám, csak szólni kellene anyuéknak - biztos elengednek majd, mert hát mindenki ott lesz, ezt meg kell érteniük, végülis már 16 elmúltam, sima ügy lesz ... ők valamiért mégsem gondolják igy, világosan a tudtodra adják, hogy mondj le erről a hétvégi programról, mert még nem vagy hozzá elég nagy ... ilyenkor elpattan egy ér az agyban, mérhetetlen düh, harag és indulat van benned, hogy nem tudják megérteni, hogy neked ott kell lenned? Felháboritó ... Haragszol rájuk nagyon, sőt biztos vannak ettől cifrább gondolataid is akadnak, nemde?
Egy szélsőséges példát szeretnék elédállitani : gondoldd át, mi lenne akkor, ha te elmennél abba a buliba, marha jól éreznétek magatokat, minden pont olyan lenne, ahogy te elképzelted, egyszerűen HIBÁTLAN MINDEN! Épp indultok haza, mindenki fel van pörögve, amikor egy másik autó oldalról belétekhajt ....
Bumm!
Képzeld csak el, mit érezhetnek ilyenkor azok az emberek, akik csak pusztán azért, mert féltenek, nem akartak elengedni, de végül te mégis meggyőzted őket, mert ez lesz életed legfontosabb bulija ... de nem úgy tervezted, hogy az utolsó is egyben, ugye?
Kicsit talán erős szemléltetés volt ez, de gondold végig ezt a történetet, mert bárkivel, bármikor megtörténhet a baj, akár otthon is, sosem lehet tudni, de a szüleid csak próbálnak megóvni téged, mert tudják azt, hogy bizony a te korodban még könnyen előfordulhat, hogy felelőtlenül döntessz. Nem akarnak élményeket elvenni tőled, nem akarnak megfosztani téged semmitől, és hidd el, amikor felnőtt fejjel visszagondolsz majd a beszélgetéseitekre, bizony nagyon hálás leszel nekik!
Ne haragudj rájuk, kérlek, te vagy a mindenük, a szemük fénye, a legszebb, legtökéletesebb ajándék a számukra, engedd meg, hogy megóvhassák és vigyázhassanak erre az ajándékra, mert te pótolhatatlan vagy nekik, figyelj rájuk, hallgadsd meg őket, legyenek ők a legbizalmasabb barátaid, mert senki, rajtuk kivül soha senki nem fog úgy feltételek és elvárások nélkül szeretni, mint ahogy azt ők teszik. Adj hálát értük, minden egyes nap, mert az élet lehet igazságtalan, de ti mindig ott lesztek egymásnak, köszönd meg hát nekik, hogy vannak neked, és engedd, hogy segitsenek abban dönteni, amiben te még nem tudsz, segitsenek véghezvinni azt, amihez te még gyenge vagy, mert ők adják meg a te alapodat, ők formálnak téged, ha engeded ...
Engedd, hogy a szüleid az életed részesei lehessenek, mert egyszer majd te is csak erre fogsz vágyni! :)
